Keresés

2012. február 4., szombat

Itthon

Tegnap este érkeztünk meg Ferihegyre igencsak hideg időben - hirtelen mindenki úgy érezte, hogy 'kellett ez nekünk?'. És jó hazánkra jellemzően nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is fázott, mikor az útlevélvizsgálathoz a járatunkról utolsónak érkezvén megláttak minket, és 'ba... meg, már éppen ki akartam lépni a rendszerből' összeállítású magyar mondatot hallottuk meg elsőnek. Innen egyértelműen tudtuk, hogy megérkeztünk. Az az igazi megérkezős otthon-érzés persze csak Pécsen ért el minket, mikor is belépve a lakásunkba megállapítottuk, hogy hideg ide vagy oda, ez a magas belmagasságú, téglából épített, könyvekkel és gyerekjátékokkal telezsúfolt lakás minden kaliforniai alacsony menyezetű és könnyűszerkezetes háznál többet ér.
Azon viszont igencsak meglepődtem, hogy a gáztűzhelyem milyen kicsi, hogy alig férek bele a kádba és a mosogató is tényleg csak ilyen magas.
A gyerekek hajnali kettőig játszottak, ki-be rakosgatták (na jó, inkább csak ki) a játékaikat, megsimogatták őket és kijelentették, hogy bár rettenetesen fáznak, azért mégiscsak itthon a legjobb. A hazaérős jó élmény csak fokozódott, mikor ma délután a sok öltözködéstől szuszogva nekirohantak az István-térnek és fetrengtek a hóban - ugyanúgy viselkedtek, mintha a tengerparton lennének, és persze az idős szomszédoknak fülig érő szájjal üvöltötték, hogy 'hi!'.

L.A. repterén

Én pedig eközben az ösztöndíj-elszámolást írom - a pénzügyi kimutatással kezdtem, mert a szakmait összerendezni hatalmas feladatnak tűnik... és persze folyamatosan mérlegelem azokat az, egyik sorba sem illeszkedő "tételeket" is, hogy mi mindennel gazdagodtam/tunk ez idő alatt; ezek közül talán legfontosabb az, hogy tudjuk mert részesei voltunk: máshogy is lehet élni, mivel szellemi szabadságban, anyagi és fizikai biztonságban vagyunk egymástól és a hatalomtól védve, és ettől máris összekapcsolódnak, nem pedig egymáson csikorognak a társadalom fogaskerekei. Ha ezek a kerekek olajozottan pörögnének itthon is, akkor nemcsak a barátaink, a családunk, a tanszék és a rádió, vagyis mikroközösségeink miatt lenne jó hazajönni... persze így is boldogok vagyunk - de nem a jövő miatt, hanem a jelenkorunk ellenére.
Köszönjük, Olvasó, hogy velünk voltatok (reméljük, kicsit elvihettünk Titeket is így), kívánunk mindegyikőtöknek mielőbb egy hasonló utazást (és hazatérést)!

Kovács blogolók

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    De jó, hogy itthon vagytok Kovács blogolók! Egy hónapja vettem észre a naplót és sok nosztalgiával együttérzéssel olvastam! Nekem nagyon visszahozta a kilenc évvel ez előtti amerikai érzéseket. Nagyszerű dolog, hogy ekkora élményt adtatok a gyerekeknek!
    Találkozunk táncon!

    Mercz blogolók (orsi és a mercek)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi!
      köszi és nagyon jó a Bogaras:) (Judit épp olvassa)
      az SFMOMA-ban van egy méhviaszos lemezjátszó, gondoltam Rátok ahogy ugyanabban a városban voltatok korábban és most méhészkedsz...
      üdv!

      Törlés
    2. Szia Balázs!

      Köszi, én is jókat portyáztam veletek... Sajnos a múzeumban nem jártunk, nekünk csak rövidke idő jutott a nyugati parton. Remélem, hamarosan vendégeink lesztek és meséltek további részleteket, sokat, (rengeteget)!

      Jó éjt!

      Orsi

      Törlés