Tegnap este érkeztünk meg Ferihegyre igencsak hideg időben - hirtelen mindenki úgy érezte, hogy 'kellett ez nekünk?'. És jó hazánkra jellemzően nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is fázott, mikor az útlevélvizsgálathoz a járatunkról utolsónak érkezvén megláttak minket, és 'ba... meg, már éppen ki akartam lépni a rendszerből' összeállítású magyar mondatot hallottuk meg elsőnek. Innen egyértelműen tudtuk, hogy megérkeztünk. Az az igazi megérkezős otthon-érzés persze csak Pécsen ért el minket, mikor is belépve a lakásunkba megállapítottuk, hogy hideg ide vagy oda, ez a magas belmagasságú, téglából épített, könyvekkel és gyerekjátékokkal telezsúfolt lakás minden kaliforniai alacsony menyezetű és könnyűszerkezetes háznál többet ér.
Azon viszont igencsak meglepődtem, hogy a gáztűzhelyem milyen kicsi, hogy alig férek bele a kádba és a mosogató is tényleg csak ilyen magas.
A gyerekek hajnali kettőig játszottak, ki-be rakosgatták (na jó, inkább csak ki) a játékaikat, megsimogatták őket és kijelentették, hogy bár rettenetesen fáznak, azért mégiscsak itthon a legjobb. A hazaérős jó élmény csak fokozódott, mikor ma délután a sok öltözködéstől szuszogva nekirohantak az István-térnek és fetrengtek a hóban - ugyanúgy viselkedtek, mintha a tengerparton lennének, és persze az idős szomszédoknak fülig érő szájjal üvöltötték, hogy 'hi!'.
Azon viszont igencsak meglepődtem, hogy a gáztűzhelyem milyen kicsi, hogy alig férek bele a kádba és a mosogató is tényleg csak ilyen magas.
A gyerekek hajnali kettőig játszottak, ki-be rakosgatták (na jó, inkább csak ki) a játékaikat, megsimogatták őket és kijelentették, hogy bár rettenetesen fáznak, azért mégiscsak itthon a legjobb. A hazaérős jó élmény csak fokozódott, mikor ma délután a sok öltözködéstől szuszogva nekirohantak az István-térnek és fetrengtek a hóban - ugyanúgy viselkedtek, mintha a tengerparton lennének, és persze az idős szomszédoknak fülig érő szájjal üvöltötték, hogy 'hi!'.
L.A. repterén |
Én pedig eközben az ösztöndíj-elszámolást írom - a pénzügyi kimutatással kezdtem, mert a szakmait összerendezni hatalmas feladatnak tűnik... és persze folyamatosan mérlegelem azokat az, egyik sorba sem illeszkedő "tételeket" is, hogy mi mindennel gazdagodtam/tunk ez idő alatt; ezek közül talán legfontosabb az, hogy tudjuk mert részesei voltunk: máshogy is lehet élni, mivel szellemi szabadságban, anyagi és fizikai biztonságban vagyunk egymástól és a hatalomtól védve, és ettől máris összekapcsolódnak, nem pedig egymáson csikorognak a társadalom fogaskerekei. Ha ezek a kerekek olajozottan pörögnének itthon is, akkor nemcsak a barátaink, a családunk, a tanszék és a rádió, vagyis mikroközösségeink miatt lenne jó hazajönni... persze így is boldogok vagyunk - de nem a jövő miatt, hanem a jelenkorunk ellenére.
Köszönjük, Olvasó, hogy velünk voltatok (reméljük, kicsit elvihettünk Titeket is így), kívánunk mindegyikőtöknek mielőbb egy hasonló utazást (és hazatérést)!
Kovács blogolók
Sziasztok!
VálaszTörlésDe jó, hogy itthon vagytok Kovács blogolók! Egy hónapja vettem észre a naplót és sok nosztalgiával együttérzéssel olvastam! Nekem nagyon visszahozta a kilenc évvel ez előtti amerikai érzéseket. Nagyszerű dolog, hogy ekkora élményt adtatok a gyerekeknek!
Találkozunk táncon!
Mercz blogolók (orsi és a mercek)
Szia Orsi!
Törlésköszi és nagyon jó a Bogaras:) (Judit épp olvassa)
az SFMOMA-ban van egy méhviaszos lemezjátszó, gondoltam Rátok ahogy ugyanabban a városban voltatok korábban és most méhészkedsz...
üdv!
Szia Balázs!
TörlésKöszi, én is jókat portyáztam veletek... Sajnos a múzeumban nem jártunk, nekünk csak rövidke idő jutott a nyugati parton. Remélem, hamarosan vendégeink lesztek és meséltek további részleteket, sokat, (rengeteget)!
Jó éjt!
Orsi