Családi kirándulás

Az elmúlt héten két kört tettünk Kaliforniában, az egyiket dél felé, a másikat pedig észak felé.
Először San Diego-ba utaztunk, az ország legnagyobb kulturális parkját, a Balboa parkot látogattuk meg. Ez a park a belvárosban fekszik és 15 múzeumnak, állatkertnek és vidámparknak ad otthont. A gyerekek egyértelműen a modellvasút múzeumot szavazták meg, ahol a kaliforniai vasúthálózatokat modellezték - a múzeumot pedig nyugdíjas hobbisták tartják fenn, akik így egész nap játszhatnak.
Most jártunk először sivatagban - lenyűgöző, megdöbbentő, tényleg végtelenebb érzés, mint a tenger. Persze hatalmas hibát követtem el: elfelejtettem betenni a gyerekek homokozós játékait - na de azért így is feltalálták magukat.
Calico szellemvárosban belekóstolhattunk egy picit abba, hogy milyen lehetett a 19. században egy ezüstbányász faluban élni - a régi házakat felújították, pár járatot megnyitottak és minden külsőségét megadták a pionír érzésnek.

Balboa park: a San Diego városi múzeum épülete

San Diego a Coronado-hídról. Hogy szállhatnak be a vitorlásokba?

Galéria-enteriőr. az időszaki kiállításon kortárs mexikói festők munkáit állították ki.

Modellvasút-múzeum.

Úton a sivatag felé. a hegyek teteje havas, de nem hull csapadék.

Egyik szálláshelyünk, Indio. áttekinthető város volt.

Mojave-sivatag Calico felé

Calico szellemváros. annyira egyébként nem is szellem-

A másik kört San Francisco-ban kezdtük, és a Yosemite nemzeti parkon át értünk ismét haza. San Francisco mindent megtestesít, amit egy ideális nagyvárosnak kell: tengerpart, hidak, magasházak, színházak egymás hegyén-hátán, hangulatos kisutcák, varázslatos épületek és persze fényözön és érdekes látnivalók minden sarkon. Természetesen mi is kipróbáltuk a híres kábel villamost, mi is végigmentünk a kacskaringós utcán és a Golden Gate hidat sem hagytuk ki.
És ebbben a városban végre csinosak a nők! Ápoltak és stílusosak! Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de eddig az volt a benyomásom, hogy az amerikai nők nemcsak hogy hatalmas méretűek, de kimondottan trampli megjelenésűek is. Az én kis otthoni játszós ruháim stílusosabbak, mint azok a magukra aggatott göncök, amikben képesek nyilvános helyen megjelenni. (A hajam meg ha két hétig nem mosom meg, akkor sem olyan elhanyagolt). És tudom, hogy azt sem szabad megjegyezni, de mit tegyek ha annyira szemet szúr, hogy a férfiak pedig kimondottan jól néznek ki: sportosak, helyesek, csinosak. (Kezdem már érteni, miért néznek meg annyira minket, mikor kiszállunk a gyerekekkel az autóból - kérem, még mindig karcsúan sudárnak számítok!).
Füves pusztaságokon és farmok között áthaladva csak ámultunk azon, ahogyan az állatokat tartják: szabadon kóborolnak a tehenek és a lovak, a farmerek pedig tényleg kalapban és kockás ingben pompáznak.

Utcakép San Franciscoból. A piros tűzlétrás épület harmadik szintjén szálltunk meg.

A Yosemite nemzeti parkban a tél ellenére láttunk két gyönyörű vízesést is. Az őzek a faluban három lépésre voltak tőlünk és teljes nyugalommal legelésztek. Csalódást nem az okozott, hogy medvéket sajnos nem láttunk, hanem az, hogy mennyire elvették ennek a helynek a szakrális jelentőségét, mennyire megfosztották attól, amit ez a hely az indián törzseknek jelentett és akár ma is jelenthetne. Az egész Yosemite völgyet turistaparadicsommá avanzsálták: kemping - és piknikhelyek sokasága a gyönyörű természeti környezetben - mindenféle utalás nélkül arra, hogy az őslakosok számára milyen múltat testesít meg ez a hely.
A nemzeti park mellett egy igazi ódon hangulatú hegyi kisvárosban, Mariposa-ban szálltunk meg. Teljesen véletlenül esett erre a helyre a választásunk, mi csak azt néztük, hogy én mennyit bírok egyszerre vezetni és egy szívet melengető, minden romantikus érzést felkeltő, nosztalgiázó és vágyálmokat beteljesítő helyre csöppentünk. A főutca minden porcikája valami varázslatos módon él: az éttermekben reggeliznek az emberek (a kávét szerencsére mindig újratöltik - bevallom: olyan finomak itt a kávék, hogy a koffeinmentes változatra visszaszoktam - a gyerekeknek pedig a szakács Micky egér formájú palacsintát sütött), a szerkesztőségben készítik az aznapi újságot (Kalifornia legrégibb hetilapja), a tornateremben éppen asszonytorna van, a benzinkútnál két farmer beszélget, az iskolabusz elkanyarodik a következő nebulóért és olyan de olyan béke van, amit igencsak ritkán érez az ember, miközben a mindennapokat éli meg. (És persze nőiesen-csendesen megkérdezem magunktól, hogy nem lehetne-e, hogy Balázs ne csak kockás ingeket hordjon, hanem hozzá esetleg farmert és bakancsot is és hatalmas autóval jöjjön értem, mire befejeződik a kismama-torna - hm, tulajdonképpen kalapja is van már hozzá!)

 

Yosemite

A kemény  6 celsiusból felolvadó fiaink.

A tornaterem, ahová majd a cowboy-szettel megyek Juditért, miután megtankoltam a grizzlymedvés kútnál

Reggelizőhely klasszik piros üléshuzattal. A Mickey-egeres palacsinta olyan szép volt, hogy Jabus meg sem akarta enni.

Alig díszített hirdetőoszlop Mariposában

Szarvasmarhák útközben a végtelen pampákon.