A karácsonyfát itt nem az angyal hozza, hanem dekorációs elem, a gyerekek persze rögtön felfedezték, hogy több szomszédunknál már felállították a fát (igencsak találékonynak kell lenni ám ilyenkor, hogy mit is mondjál a gyerekeknek!).
A fenyőfákat már itt is bőszen árulják, Martinék mondták, hogy a szomszédos államokból hozzák őket - és nem túlzás, egyszerűen olyanok, mint a mesékben: tökéletesen reprezentálják a 'Karácsonyfa' ideáját. Azért azt is elárulták, hogy a legtöbben műfenyőt vásárolnak, mert ezek a szép kis fák pár nap alatt lekókadnak. Mindegy, mi majd a kókadt mesefának is örülni fogunk.
A lakásajtók már mindenhol fel vannak díszítve: műjégcsap, műfenyő és (mű)rénszarvasok garmadájával lehet találkozni - még a felnőtteknek is kell az illúzió.
(Az utca végén termő narancs és citrom potyog már a fáról - szégyen ide vagy oda, nem bírunk ellenállni nekik, olyan finomak.)
És ami nekem szimpatikus és talán a gyakorlatban könnyebben ki is vitelezhető: nem 24-én jön az angyal, hanem 25-én reggel lehet berohanni a nappaliba és keresgélni az ajándékok között. Szenteste mindenki készülődik és templomba megy.
A gyerekek kezdenek igazán kreatívan belejönni abba, hogy mindent mi csinálunk kézzel: az adventi koszorúnk után ők készítették az adventi naptárukat is - még Jónika is bőszen színezett (olyan jó látni, amikor Janka meg Jakab az én mintámra tényleg őszintén gratulál az öccsüknek a teljesítményéhez - még cipőt is segítettek neki pucolni).
Amúgy elkezdődött a nagy visszaszámlálás: már csak hármat kell aludni és újra lesz autónk, és már csak négyet kell aludni, és megérkezik végre Balázs anyukája és nővére. Én is várom őket, Balázzsal titkos reményünk, hogy egy-két órát kettesben is csavaroghatunk majd.
 |
| Egy csapat vadlúd úgy döntött, hogy a szomszéd réten telel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése