Critical point - CREATE koncert (10.13.)

Házigazda-tanszékem, a MAT gondozza a CREATE (Center for Research in Electronic Art Technology) nevű műhelyet is. A CREATE rendszeresen hív meg zeneszerzőket, hogy vegyenek részt az alkotói folyamatban, majd koncerteken mutatja be az elkészült munkákat. Az egyik ilyen koncert volt ma, Critical Points néven.

az est plakátja

A programok hozzánk hasonlóan "családiasak", őszintén szólva tehát csekély közönséget vonzanak; a szervező Curtis Roads elmondása szerint ennek az oka a belépőjegyek bevezetése volt - korábban ugyanis a koncertek ingyenesek voltak, de később a Lotte Lehmann koncerttermet üzemeltető zenei tanszék kérésére ez megszűnt... (otthon amúgy épp az ingyenes koncertekre nem jönnek érdeklődők) 
Az est első, s egyben egyetlen élő produkciója Tim Feeney és Vic Rawlings akusztikus-elektronikus improvizációja volt. Egyikük egy tom, másikuk egy cselló testét használta fel, hogy azoktól teljesen független eszközökkel (csiszoló stb.) "avanzsálja" őket hangszerből hangforrássá. Kritikai észrevételem, hogy a hangszereknek ez a fajta áldozati szerep lehetne radikálisabb is, ismerünk zömében japán példákat a drasztikus átértelmezésre is, és ezek tükrében itt csak az a kérdés merül fel: miért van szükség egyáltalán az akusztikus hangszerek jelenlétére ebben az előadásban?

A további bemutatók tape music (rögzített felvételek) bejátszásából álltak. Az első négy ezek közül az egyetemen végzett vagy itt tanuló komponista (Ron. K. Sedgwick, Y.Y. Fan, Casey Mongoven, Ryan McGee), a koncertet pedig Horacio Vaggione, argentin-francia szerző munkája zárta. Ezúton kérek megértést az Olvasótól, de csak az utóbbiról írok. Bár mindegyik bemutatott munka látványosan kihasználta a sokcsatornás hangrendszer lehetőségeit, Vaggione címadó munkája, a 2011-es Points-critiques volt a legérzékenyebb, ugyanakkor játékos, erőteljes, friss és mindamellett vad. Harmonikus lecsengések végződtek roppanásban és cicegésben, kergettek hangszerhangokat és mindennapi zörejeket körülöttünk. Élmény volt ez a 16 perc, még akkor is, ha csupán "konzerv" volt, és a helyszínre hozta a bizonyára igen távoli szerzőt.
Készítettem egy rövid kis hangfelvételt, ide került fel.

A koncertterem - ennél azért többen voltunk, csak ez a kép már a végén készült