Jakab születésnapja

Jakab ötötdik szülinapjára igazán kitettem magamért: volt friss kenyér az ebédhez és természetesen citromtorta (Jakab mindig citromtortát rendel, most annyit sikerült újítanom, hogy másik recept alapján készítettem a krémet). A kenyérsütéshez csak annyit tennék hozzá, hogy az úgy volt... hogy engem fúrt-piszkált, hogyhogy nincs energiám nekem valamire, míg családom férfiszakasza csak sopánkodott és nagy kegyesen beszerezte a hozzávalókat - az tény, hogy nagy sikerem volt. Meg is fordult a fejünkben, hogy pékséget kéne nyitni, nem pénzért, hanem mondjuk olajért, csokiért stb.

Tegnapelőtt beszélgettem egy frusztrált francia anyukával, akinek a férje asztrofizikus és három hónapig lesznek itt, ő kelt ki magából teljesen, hogy szörnyű az étel, nem lehet egy normális alapanyagot kapni, nem tud mit főzni a gyerekeinek és nincs egy normális kenyér - piszok mód arra jutottam, hogy neki feláron adnám a kenyeremet - és szerinte a tenger Marseille-nél különben is szebb... Erre csak azt tudtam megjegyezni, hogy eddigi útjaink közül Párizsban és Marseilles-ben volt nekünk emberileg a legnehezebb, mert a franciák nem hajlandóak idegen nyelven beszélni és utálják az idegeneket és lecigányoztak minket, mert "sok" gyerekünk van. És különben is, ez a Csendes-óceán, punktum. (Az egyik mexikói anyuka szerint az idejött európaiakkal az a baj, hogy azon kívül, hogy képtelenek mosolyogni, még az életet sem képesek semmilyen formában élvezni - természetesen én kivétel vagyok).

Tegnap felhívtak a kórházból, hogy jobban van-e a Janka lába, és ha kicsit is úgy érezzük, hogy nézzék meg, akkor menjünk vissza. Ez megint az a szituáció, amikor a megrökönyödéstől alig tudsz megszólalni. Szerencsére Csipike már jól van, de őt például nagyon zavarja, hogy nem ért angolul, de ennek ellenére nem is akar megtanulni, Jakab viszont teljesen feloldódott itt, mindenkinek köszön, kérdezi, hogy mit hogyan kell mondani és hibátlanul vissza is mondja. Jónás pedig folyamatosan haza akar menni, vagy legalább azt szeretné, ha a mama (Balázs anyukája) nemcsak Karácsonyra, hanem már holnap kijönne hozzánk.

Holnap kezdődik a Halloween, a mai naptól le is zárták a lakónegyedünket és csak az jöhet be, aki itt lakik. (Balázs utánaolvasott és állítólag több csúnya dolog is történt, gyerekek is tűntek el). Kicsit félelmetes, hogy hermetikusan körülvettek bennünket kétméter magas drótkerítéssel. De természetesen vettünk mi is egy csomó cukrot, hogy a bekopogó gyerekeknek tudjunk adni (a gyerekek vacsora után mindehova bekopoghatnak azzal, hogy "cukrot vagy rosszaságot" - ha nem adsz nekik édességet, akkor valami csíntalanságot csinálhatnak a lakásodban. Mondanom sem kell, hogy a mieink is rettenetesen izgatottak, csak azt szeretnék valahogyan megúszni, hogy be kelljen öltözniük szellemnek - ami ugyebár nem lehetséges.

A halloween alkalmából létrehozott ketrec egy darabkája