Kikötő

Mindig furcsa egy kikötőben lenni: a leláncoltság és a szabadság (illúziójának) halízű, hullámmorajú egyvelegében nézelődni. Igazi hétvégi, amerikai kisvárosi miliőbe csöppentünk, jöttek-mentek az emberek (mindenki a parton ült, vagy a mólón evett), a gyerekek túrták a homokot és kagylót kerestek. Rengeteg vitorlás volt a vizen - de a legviccesebb az volt, hogy mint egy kertvárosban, szépen kimért távolságra (a parttól pedig biztonságos úszástávolságra) horgonyoztak egymástól. A partról nézve és a vízikultúrában kevésbé járatosnak lévén, mi csak találgathattuk, hogy vajon ennek mi értelme lehet, mit csinálhatnak a fedélzeten. Balázs szerint egyszerűen főznek valamit, alszanak, aztán hazamennek.
És mégis egyedül ezen a helyen zajlik az élet - ez az egyetlen hely, ahol nem a kocsiban ülnek, vagy nem bevásárolnak az emberek. És természetesen itt vannak egyedül koldusok. Engem megdöbbentett az az önmegalázás, ahogyan kérnek, bár lehet, hogy ők csak ironikusak akarnak lenni. Ha felsétálsz a molóra és lenézel, a homokban lepedőre kirakott miniatűr csendéletek, a közepén pedig céltábla, vagy üveg, hogy abba dobd bele a pénzt. A móló közönsége bizarr módon tényleg játéknak felfogva dobálja le az aprópénzt. Egyébként az egész mólónak olyan a hangulata, mint Prágában a Károly-hídnak - öt perc egy életre untig elég.

Az utcán amúgy nem kéregetnek, de rengeteg kukázót látni, tapasztalt buszosként most már elmondhatom, hogy nemcsak mi és a mexikóiak, hanem az egyetemre jövő kukázók is az utazóközönséghez tartoznak.
Egyébként ahhoz képest, hogy mindenki autóval jár és egy kisváros mellett lakunk, teljesen jól szervezett a tömegközlekedés, viszonylag sűrűn jönnek a járatok és jók a csatlakozások és ami nekünk meglepő, de nagyszerű: a nagy távolságok miatt a busz elején biciklitartók vannak (csak felteszed a kerékpárt, aztán leszállsz és már kerekezhetsz is tovább - mint pl. Kovács apuka, ahogyan bevásárolni megy).

Szombat délelőtt és ma volt a Halloween nyitánya: gyerekeknek mindenféle játék, beöltözéses mulatság és persze rengeteg pattogatott kukorica és cukor (a sláger a színt és ízt változtató golyó) - tényleg ötletes és színvonalas volt. Persze a mi gyerekeink nem voltak hajlandóak beöltözni és folyamatosan a többi gyereknek szánt cukrokból akarnak kunyerálni. És ugye az egésznek nem értik az értelmét, de állítólag holnap ők is bátran be fognak csöngetni a szomszédokhoz.