Letelepedés

Megérkezésünk előtt 8 hónappal kezdtem szállást keresni az itt eltöltendő 4 hónapra. Forrásaim a Craigslist, a Padmapper, később a Preferredrentals, és az UCSB saját belső hálózata (utóbbi kettő fizetős ráadásul) voltak. Mivel családdal érkeztem, ezért feliratkoztam a várakozási listára is az egyetemi családi szálláshelyein (FSH), ahol rögtön tájékoztattak arról, hogy ez a lehetőség csak a hallgatók és állományban lévő oktatók számára érhető el. Mondtam, sebaj, azért "várok". mást ugyanis, távolról igen nehéz elérni. A helyi háziurak (landlordok és ownerek) valamint a közvetítők ugyanis csak személyesen, szinte csak hosszú tábra (9 v. 12 hónap), ráadásul igen szigorú feltételek között adják ki brutálisan drága könnyűszerkezetes és bútorozatlan ingatlanjaikat. A drágaság azt jelenti, hogy egy egyszobás apartman 1300, egy kétszobás 1500 dollárnál kezdődik. Mivel mi öten vagyunk, ezért a helyi szabályok szerint legalább háromszobás lakásban lakhatunk (!!), ugyanis a helyi szabályok szerint egyszobás lakásban 1-2 fő, kétszobásban max. 4 fő, utána pedig szobánként 2 fővel nőhet az "occupancy". Ennek hátterében egy 1997-es eset áll, amikor egy négyszobás aparmanban 57 mexikóit találtak! (bővebben itt) Én viszont úgy gondolom, hogy egy kisgyermekes család esetén ennek a rendeletnek az alkalmazása pusztán szivatás, és ezt a helyzetet, az elmúlt hét reménytelen szálláskeresését nem kívánom senkinek.
Néhány képet azért küldök, hiszen ezeken látszik, micsoda putrikat neveznek apartmannak, és kérnek el értük ennyi rengeteg pénzt.

Ez egy kétszobás a Cathedral Oaks utcán, ami a hegy alatt visz végig a város felett. Azért utasítottak el, mert csak négy hónapra akartuk kivenni.

Ez egy "stúdió" (konyha-szoba egyben) a belvárosban, egyébként a kedvencünk volt, de sajnos a fenti okok miatt a közvetítő megtagadta a közvetítést:

Kívülről

.. majd belülről. a felújítás bizonytalan ideig tart, a zuhanyzó nem működik, de internet van.

Kempingezéssel is próbálkoztunk, ez épp egy kiterjedt darabja az RV (lakókocsi) és mobilház-parkolóknak. Sajnos mind a kölcsönzés, mind az elhelyezés elég drága lett volna, ráadásul a mobilházakat meg kéne venni, és ahhoz nincs mittudoménmilyen szociális szekuriti kártyám.

A rengeteg eredménytelen próbálkozás tényleg idegőrlő. Felmerült, hogy esetleg tagadjuk le gyermekeinket, sőt még az is, hogy menjünk haza... Aztán legvégül egészen véletlenül besétáltam arra a helyre, ahol februárban leadtam a pályázatomat, és közölték, hogy próbáltak elérni, de nem sikerült: mégis kapunk elhelyezést az egyetemi negyedben... szóval kedden, egy hét után úgy tűnik, hogy letelepedhetünk. Néhány fotót addigis azokról a motelekről, ahol ezen átmeneti idő alatt laktunk:

A már említett Sandpiper Lodge (itt nem érdekelt senkit, hogy hányan vagyunk egy szobában, hányan reggelizünk és egyáltalán...)

 

Természetesen meghoztuk ide is az esőt, ami ellen egy törölköző már sajnos nem volt elég...

 Majd áttértünk 90 km-rel odébb, a Santa Maria mellett található Pismo Beach egyik szállására:

Háttérben a fürdő-wc-konyha kombó és kinyithatatlan ablaka

Vasárnap visszatérünk a Sandpiper Lodge-ba, és onnan -remélhetőleg már egyenesen- a "végleges" helyünkre. Feleségem mondta mielőtt érkeztünk: 1 hetet kell a szállásra fordítani, és tényleg. Így viszont megismertük az egész várost, és a benne élőkről is széles keresztmetszetet kaptunk.