San Francisco utcáin

E hét péntek-szombat-vasárnapján van a San Francisco Tape Music fesztivál, és úgy döntöttünk, hogy eljövök rá - egyedül, tekintettel a korántsem szökellő forintárfolyamra és egyéb kincstári okokra. A megszorítások jegyében a család Feje így megtalálta maga számára a lehető legolcsóbb buszos céget és a legolcsóbbnak tűnő, nem mellesleg European nevet viselő hostelt, majd éjszaka már fel is kerekedett a 9 órás utazásra. Nem biztos, hogy mindegyik napról tudok, írni, de a mairól mindenképp érdemes: nem csalódtam, tényleg azt kaptam az úttól, amire olcsósága folytán lehetett számítani - a magyar tömegközlekedést szivárványfényben fogom ezután látni és alig várom hogy bármely Pannon Volán járaton egyszerűen csak állhassak. A helyzetet érzékelteti a busztársaság hirdetőtáblája:

A busztársaság menetrendje a Santa Barbara-i tranzit centernél

Útközben világossá vált, hogy Santa Barbarától északra tél van, vagyis esik, nem is kicsit, tehát nem a lyukas cipőmben és a szandálommal kellett volna elindulnom. Végülis azt találtam ki, hogy szandált húzok, mert az elázhat, és egyszerűen meg is tudom törölni. Valahogy ilyen állapotban jutottam el ezért a Modern Művészeti Múzeumba:

Esőbiztos szandálzokni-kombó

A múzeumban (a jegyárusító: "underemployed?") értékes műveket volt alkalmam látni, ezek közül az alábbiakat emelném ki:



Jim Cambell "Exploded Views" c. installációja a bejáratnál több száz fehér ledet vezérel úgy, hogy oldalról nézve mozgásokat látunk (amikor én voltam ott, épp madarak röpködtek).

Az időszaki kiállítás a San Francisco és környéke művészei számára 50 éve alapított SECA-díj díjazott alkotásaiból válogatott. Én pedig ezekből.
Paul DeMarinis munkái között találunk hanglemezekre reflektáló témákat is. Az alábbi munkája egy lézeres lemezjátszó, amelyben a lemezek igazi viaszból vannak, így elvileg a méhecskék munkáját hallhatjuk benne.

Paul DeMarinis, A Flow in the Decoration, 1996

Gay Outlaw ceruzákból összerakott odúja (Nest, 1999)

Mauricio Ancalmo "A lover's discourse" c. installációja egy 8mm-es vetítőből és egy lemezjátszóból áll. A lemezjátszó néha bekapcsol, és forgása közben forgatja a hozzá kötött (!) vetítőgépet is, emiatt a vetítés körbejár a falon a megszólaló zene forgási sebességével. Majd a forgás kikapcsol, és a becsavarodott kötél visszafordul, visszafelé játszva a lemezt egészen addig, míg le nem áll. Alább egy fotó róla (a terem amúgy tök sötét), emitt pedig egy bővebb leírás.

A második szinten, a design részlegen Dieter Rams munkái voltak jelen. A klasszikus Braun cuccokat (rádió, borotva, lemezjátszó, hifi) javarészt ő tervezte:

Sam Taylor-Wood "The Last Century" c. videója az egykori élőképek újragondolása: egy állóképet próbál utánozni, viszont a képernyőn látható alakok igenis élők. A cigaretta füstje száll, a hamu végül lepottyan.

Zárásként két kép az SFMOMA-ból, ismeretlen alkotóktól (a egyik szint bejáratánál kollázs-szerűen voltak kihelyezve)

Valamint

A Guardian, a San Francisco Examiner és a Shangai Daily lapokból kiemelt szövegei. A Gaurdian-nál a "action", "all" stb. dominál, középsőnél "democracy", "equal", "free", "future", "gay", "love" stb., majd az abc Shanhai-ban "power", "protection", "right"-ban zárul

Zárva a napi összefoglalót, a keretes szerkezet érdekében megmutatom lakosztályomat is:

Utóirat: ittlétem egészére esőt mond San Francisco-ban a meteorológia:)