Újév

Ma reggel virradóra az angyal elvitte a karácsonyfát és így érzelmileg is egy új év kezdődött el, főleg, hogy már nemcsak itt vagyunk, hanem már készülődünk haza, már olyan nagyon rövidnek tűnik az az idő, amit itt tölthetünk el.
A fiúk minden este azt számolják, mennyit kell még aludni, hogy induljunk haza, Janka pedig legszívesebben itt maradna, mert a házak gyönyörűek, mindenki kedves és különben is meleg van.
Mi Balázzsal már most többször azon kapjuk magunkat, hogy nosztalgiázunk, hogy apránként kerülnek helyére bennünk a tárgyak, tájak, események - minden ami velünk történt, el kell kezdenünk elengedni az itteni életünket.
Hálás vagyok azért az időért, amit itt tölthettünk, amit még itt tölthetünk - hihetetlen gazdagnak érzem magunkat.
Akaratunk ellenére eresztettünk gyökereket, és majd hazaérve remélem azt mondhatjuk, hogy nemcsak Pécs, hanem egy kicsit Santa Barbara is az otthonunk, hogy itt is tudunk otthonosan mozogni.
Üdítő ez az emberi közeg, ami itt az egyetemen körbevesz bennünket, jó megélni, hogy csupa intelligens emberrel (és szülővel) érintkezünk nap, mint nap.
Remélem, minél többet tudunk innen hazavinni - és talán egyszer majd vissza is tudunk egy kicsit jönni (a listánk elején Genova mellett most már természetesen Mariposa szerepel).
És amiért különösen hálás vagyok az az, hogy a családunk mindvégig mellettünk állt (ugye nem kell mondanom, hogy felmenőink azért igencsak szkeptikusak azt illetően, hogy Amerikának lehetnek jó oldalai is - dicsérni már ne is merjük), folyamatosan ott voltak a háttérben, mint tényleges erő.
Az is rengeteget jelentett, hogy befogadtak bennünket, hogy kiváncsiak voltak ránk és hogy itt is találtunk barátokra, az meg egyenesen fergeteges érzés volt, mikor a postaládánkban nekünk szóló képeslapot vagy levelet találtunk!
Érzelmi állapotunkat kiválóan tükrözi, hogy Bob Dylan-t hallgatunk és hogy megszerettük az angol nyelvet (eddig csak használtuk), szépnek és kifejezőnek talájuk.
Próbálok még nem búcsúzni. Próbálok minél kevesebbet arra gondolni, hogy hogyan is lesz, mikor hazaérünk, hogyan fogunk újra visszatalálni az ottani ritmusunkba és hogy hogyan fogom tudni előkészíteni egy új jövevény helyét.


Janka kapcsolódó fényképei:

Apus a tengerparton - feltehetőleg senki más nem jár strandra zakóban

Tengerpart

Tengerpart

Játszótér a Ciprus sétányon