Csöppet régen történt, de - bár utána elfelejtkeztem róla - ismét aktuális. Ge Wang, a San Franciscohoz közeli Stanford-CCRMA kutatója tartott előadást október 18-án. Ge nevével először a stanfordi Laptop Orchestra (SLORK) alapítójaként találkoztam - egy olyan laptopzenekarról van szó, amit megkülönböztet a többitől, hogy a tagok nem hálózati kommunikációval szinkronizálják magukat, hanem egy valós karmester mozdulataira reagálnak, tehát sokkal inkább hagyományos kamarazenekar mint laptopzenekar. A végeredmény is a kortárs-klasszikus zenei hagyományokhoz áll közel, lásd pl.ezen a videón:
A laptopzenekar működését különleges, sokcsatornás mobil hangszórók mellett a Chuck nevű programnyelvre alapozták - ez egy szöveges algoritmikus-hanggeneráló alkalmazás. Itt lehet letölteni, sok segítség (tutorial) van benne, emiatt elég gyorsan meg lehet tanulni (a miniAudicle alkalmazással pláne egyszerűbb).
Ge mindezek mellett a mostanában igen divatos mobil alkalmazások mestere, ismertebb projektjei között szerepel az iPhone-ra írt Ocarina, ami a mikrofonbemenetet kicsit másképp kihasználva egy klasszikus, hálózaton is összekapcsolható fúvós hangszerré avanzsálja/degradálja okostelefonunkat; más hasonló zenei-mobil interfész projektjei is afelé mutatnak, hogy a zenélésen mint játékon keresztül teremtsen anoním hálózati együttműködéseket a felhasználók között (hasonló még a Leaf Trombone is), vagy pedig újragondolják a karaoke-t pl. a T-Pain nevű, alapvetően ismeretlen rapper hangját varázsolva saját hangunkból (I'm T-pain alkalmazás).
Két konklúzió. Egyrészt látható, hogy milyen jól megfér egymással az egyetemi kutatás-oktatás és egy cég (a Smule) virágzása, másrészt viszont egy kritikai megjegyzésem lenne: fergeteges technikai vívmányok, a fejlett világ (ami egyébként a föld lakosságának éppúgy 1%-a mint az a bizonyos 1%, ami ellen az amerikai 99 lázad jelenleg) mindennapi eszközei változatlanul csak arra elegendők, hogy a már hagyományos-banális zenei eszközöket és formákat reprodukálják? Biztos, hogy nem lehetne kicsiny erőbefektetessel, a meglévő lendületet felhasználva legalább új elveken működő, neadj'isten új zenei formákat teremtő hangeszközöket létrehozni? Egyelőre a technológiai pozitivizmusban élünk, de épp a kutatás-oktatás felelőssége lenne, hogy ne csak pénzügyileg, hanem "kulturálisan" is rentábilis fejlesztésekkel árassza el a piacot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése