Épp ma olvastam, hogy a Gallup felmérése szerint az egyes országokban uralkodó sajtószabadság és a jólét egyenesen arányos. Röviddel ezután vetítették az egyetem multikultúra színházában (ez magyarul elég furán hangzik, eredetileg Multi Cultural Center Theater lenne) a nigeri rádiókról készült, Magic Radio c. dokumentumfilmet, s így hamar beláttam, hogy ez az állítás nem teljesen igaz, legalábbis Nigerre korántsem. A Magyarországgal majdnem azonos népességű, franciaajkú ország gazdasága romokban, a munkanélküliség 60-70%. Mindezzel együtt '91 óta szabad az út a közösségi rádiók előtt, a film készítése idején több tucat működött az országban (a mostani lista ca. 35-öt mutat), és ténylegesen működnek, az emberek mobiltelefonként viszik magukkal és hallgatják adóikat, közreműködésükkel részesek azok működésének. A francia film érzékletesen fm-forradalomnak hívja ezt, utalva egyrészt arra, hogy a rádiónak mindenki hisz, így helyesen használva az oktatási-népnevelési, demokratikus folyamatok aktív részese lehet és lett is; ugyanakkor nem titkolja az aggodalmat sem, hogy ebben a térségben a média manipulatív ereje hatványozott (lásd a Hotel Rwanda c. film).
Bennem is erős a gyanú, hogy a médián keresztül nem elsősorban ismereteket szerzünk, hanem véleményeket kapunk, és ez még nem a véleményalkotás szabadsága - az valahol ott kezdődne, ha a véleményeket elkezdhetnénk kritikusan kezelni, amelynek eredményeképp később változásokat okozhatnánk. E tekintetben talán Niger jobban áll, mint a jóléti államok. És itt jön a képbe a magyar helyzet. Nálunk a közösségi rádiók a szabályok szerint függetlenek, vagyis politikai befolyástól mentesek. A filmből számomra kiderült, hogy márpedig épp a politikai szabadszájúság a fő vonzereje ezeknek az adóknak: olyan vélemények csapnak bennük össze, melyek a hivatalos műsorszóróknál még hírértékkel sem bírnak, és ez megfogja a hallgatót (arról nem beszélve hogy nincs más elérhető kommunikációs forma). Nálunk nemcsak ez, de a szűk vételkörzet is szárnyát szegi az amúgy szabad véleményformálásnak, hiába voltunk büszkék sorra fogyó kisközösségi adóinkra.
Mi a rádióban rejlő varázslat? könnyen áthágható, jelképes falat állít a mikrofon és a hangszóró mögött álló ismerősök közé, akik ha ismét találkoznak, még erősebben kötődnek majd egymáshoz; a Rádió ezt a falat nagyon erősen őrzi, hogy az ismerősök mindvégig ne tudják, voltaképpen ki van a túloldalon, ha egyáltalán van ott valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése