Ma, munka közben kísérletet folytattam: képes-e viszonylag zárt rendszerben visszalakulni az a hang képpé, amit képből generálok? a kísérlet eredményét egy rövid videóban mutatom be:
- ahol a bal oldali mezőben az eredeti videó látható, középen a videóból generált hang hullámformája, jobboldalon pedig a hangból visszaalakított kép. Fontos még az "X/Y scan ratio" feliratú számdoboz is, amin a vízszintes-függőleges elemzési folyamat sebességének arányát változtatom: ha valamely egész szám, akkor a képgenerálás lelassul, egyébként pedig a hanggenerálás esik szét. Szóval emiatt az a tapasztalatom, hogy bár a szonifikáció visszafordítható, viszont ebben az esetben választanunk kell, hogy a képet vagy a hangot szeretnénk funkcionálissá tenni? A kérdés persze továbbvezet abban az irányban is, hogy minek egyáltalán kétdimenziós elemzési folyamat, miért nem lehet csak a képkockák változásait vagy kiemelt részeit keresni-követni? Nem vagyok benne biztos, hogy ezen az úton nem ugyanez a probléma jön el, de talán érdemes elindulni errefelé is. Szintén érdekes lehetne megtalálni egy olyan aranymetszés-értéket, ahol mindkét modalitás egyaránt érvényesül és talán egymást erősíti - nálam ez kicsivel az egésszám-arányok közelében volt tettenérhető.
Kép és hang egymást erősítő jellegébe, a modalitások egymás közötti átjárásába vetett amúgyis halvány bizalmamat ez a fenti felismerés szétoszlatta, egyben intő jel arra, hogy más felé induljak (de hova?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése