Teljesen elvarázsolódtunk: a skacok önfeledten mászkáltak és bújtak át/be/alá a western filmbe illő sziklákon, Balázs fényképezett (egyre jobb természetfotókat készít - persze én a virágos csendéleteit szeretem a legjobban) én pedig végre tűnődhettem.
A szerpentinen kanyarogva jót nevettünk: Balázs kérdezi, na de hogyan közlekednek itt télen? - mire eszünkbe jutott, hogy itt nincs hó és fagy és zúzmara.
Újra bejárhattuk a tágabb környezetünket és kedvelt vásárlási módunknak is hódolhattunk, azaz magánszemélyektől vásároltuk meg a még szükséges használt holmikat. Tulajdonképpen ez az egyik legjobb megismerési formája a városnak és persze mindig érdekesek ezek az emberi találkozások. A mai cél az volt, hogy kinőtt ruhatáram helyére pár darabot beszerezzünk, ami sikerült is (egy orosz emigráns hölgytől), de főleg azt szűrhettem le, hogy ezentúl csak itt leszek hajlandó terhesnek lenni, mivel extra kis méretnek számítok - vicces, hogy az otthoni bálna itt kicsi fürge sügérnek látszik.
Egyébként itt nem turkálók vannak, hanem hatalmas használt cikk kereskedések (thrift store), ahol a ruhától elkezdve a bútoron és a porcelánon át a könyvig, az ékszerig és a gyerekjátékig minden megtalálható, vagy éppen kifogható. Már csak egy tepsi hiányzik ahhoz, hogy teljesen felszerelt legyen a háztartás.
Az ősz itt is kezd "igazi" lenni: kilenctől négyig van csak egy szál pólós meleg, utána egy pillanat alatt lehűl a levegő és minden nyirkos lesz.
Konyhaablakunk |
Kilátás Isla Vistára. háttérben a Chennel Islands |
Sziklák |
Erózió |
Jin és jang. a távolban a Los Padres nemzeti park hegyei. a felhők itt a kondenzcsíkokat jelentik. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése