A tenger igazán ösztönzően hat a képzeletükre, ami főleg rajzaikban mutatkozik meg. Szebbnél szebb növényekkel és állatokkal népesítik be a vizet, félelmetes és vonzó világot teremtenek maguknak.
A legegzotikusabb virág itt a 'papagájvirág' (Birds of Paradise) elnevezésű, melynek virágja tényleg egy madárra hasonlít. A levendula mellett a nagy kedvencem a rozmaring, ami itt bujábban bokrosodik, mint otthon és most éli gyönyörűen kék virágzását. Az otthoni cserepes majomkenyérfáim itt tényleg fák.
 |
| Papagájvirág |
Az édeskömény és a citrusok illatát már annyira megszoktuk, hogy talán már meg is szerettük: az esti alkonyatban kimondottan jó beszívni markáns illatukat és a köményből rendszeresen eszünk vacsorára levest.
A vadludak V-alakú repülése és harsogó hangja mesébe illő és a gyerekek mindig jót mulatnak azon, ha egy-egy madár lemarad a többitől és látványosan igyekszik utolérni a csapatot.
Kolibrit viszonylag sokszor tudunk megfigyelni, mert a játszótér mögött kiskertek vannak, amit az itt lakók gondoznak és pompásabbnál pompásabb virágok burjánzanak bennük, amiknek a kelyhéből a kolibrik előszeretettel lakmároznak.
Jakab nagy kedvencei szerencsére a békák, azért szerencsére, mert rendszeresen beszemtelenkednek a lakásba (legalább legyek és szúnyogok nincsenek) és egyedül ő meri megfogni és kilakoltatni őket, miközben mi Balázzsal hősiesen állunk és dicsérjük, hogy mennyire ügyes (remélem nem egyhamar veszik észre, hogy mi sajnos nem mernénk ezt a mutatványt megcsinálni).
Még a kikötőben a homokban ücsörögve történt, hogy életünkben először igazi delfineket láttunk, és meglepően közel! Hárman játszadoztak és ugrándoztak a vízben - természetesen ez csak nekünk volt újdonság.
A sirályok olyanok, mint otthon a galambok: szemtelenek, erőszakosak és piszkosak.
A királytölgy (Cathedral oak - a magyar nevet majd megkérdezem a nővéremtől) az utolsó kérgeit is kezdi lerúgni magáról - fehérbe öltözik. Rengeteg utca és hely van elnevezve a különféle tölgyfélékről. Az én kedvenc utcám a Cathedral Oak Street - egyszerűen mesésen gyönyörű ahogyan a hegy lábánál az utolsó kertvárosi utcaként kanyarog.
Jó az a ritmus, amit maga az autó megléte vagy hiánya indukál: ha van, megyünk, amerre csak tudunk, ha nincs, akkor meg a szűk környezetünket tudjuk egyre jobban bejárni és megismerni.
De azért titkon megsúgom, főleg mikor a bevásárlás esedékes, az otthoni tárgyi tulajdonaink közül a kisbuszunk hiányzik a legjobban.
 |
| A fiúk persze kocsi nélkül is gondoskodnak a kényelmes utazásról |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése